Pislákoló mécses
2026
augusztus derekán
Szeretettel ajánljuk mindenki figyelmébe a vasárnapi istentisztelet gondolatait. Az alapítványi gépkocsival indultunk Budapestről 16-án, vasárnap öten a Drégellyel majdnem szomszédos kisváros kedves közösségébe, a református templomba. Ennek előtte nem sokkal a zsoltárokat olvastuk az útmutatónkban, a 126. zsoltár lett hangsúlyos egyik nap, hetekkel ezelőtt. Grádicsok éneke, olyan zsoltár, amit a templomba menet lépcsőkön felkapaszkodva énekelt az ünneplő nép (mások szerint a gondolat-ritmus kapcsán kapta a zsoltár ezt az elnevezést, h. lépcsőzetesen építkezik – nekünk a tartalom a fontos. Az első versben Sion foglyairól van szó, akik olyanok mint az álmodók, amikor szabadulnak a fogságból és visszamehetnek a Sion hegy tövébe.
Sion hegye a mindenkori egyházat is jelképezi…
Van, amikor valami annyira hihetetlen, annyira hihetetlenül jó, hogy álomszerű. Módosul a tudatunk, szinte el sem hisszük a valóságot. Szemléltetésül egy eset: amikor egy szeretett lelkész testvér hazacsempészte Afrikából egy magyar apa lányát, aki egy mohamedán többedik feleségeként élt ott, az el se hitte, hogy lehet másként, hogy lehet emberséggel élni. Aztán lassan-lassan helyrejött; amikor a foglyok hazatértek, hasonlóan nehéz volt elhinniük, hogy otthon vannak. Aztán, látván a szent város siralmas állapotját, a legtöbben úgy döntöttek, akkor berendezkednek otthon is a babiloni életvitelre. Építgették a saját házukat, ahol, ahogy tudták, üzleteltek, gyarapodtak, ahogy tudtak, a kevésbé szerencséseket szolgának fogadták fel a többiek – ugyanazt teszik, mint Babilonban. Ez olyan, mint amikor hitre jutunk, örülünk, az első szeretet boldogságát érezzük, lelkesen új életet kezdenénk, aztán valamiért visszacsúszunk a régibe: ugyanazt csináljuk, mint hitre juttatásunk előtt. A bökkenő az, amikor nem tudunk mit kezdeni az álommal, visszacsúszunk, ahelyett, hogy Istenhez ragaszkodnánk, kérnénk a további útmutatást. A jó hír pedig, hogy aztán Isten mégis véghez vitte: küldött további hazatérőket, akik építeni kezdték a templomot, majd a városfalat. Ami az első hullámnál elakadt, azt folytatta: Isten nem végez fél munkát. Különben az egész zsoltárban Ő cselekszik, elismerten: visszahozza a foglyokat (még a pogányok szerint is „hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr”. Utána maguk vallják meg.
A mi életünkben is higgyük, hogy Aki elkezdte bennünk a jó dolgot, elvégezi azt. Pállal íratja Isten a Filippi-belieknek ezt (Filippi-beliekhez írt levél 1. rész, 6. vers), hogy a „Krisztus Jézusnak napjáig”: mi már tudjuk, testileg nem akkor jött vissza Jézus Krisztus, de a római birodalom lassan elkezdett keresztyénné lenni. Isten nem biztos, hogy „egyszerre” végzi a szabadítását, de reménykedjünk, hogy megszabadít minket nyomorúságainktól, kötözöttségeinkből, felszabadít a dicséretére, szolgálatára, amire megtérített minket. Jeremiás siralmaiban, az 5. rész 21. versében, érdekességképp, ugyanaz a héber ige szerepel, mint a 126. zsoltár 1. versében, a בוּשׁ („sub”) ige szerepel a „visszahoz” szó és a „téríts vissza minket” (magadhoz) esetében is. A héten vettünk részt egy ördögűzős lelkész előadásán, ő beszélt a gonosz lelkek fogságába esettekről, hogy szabadulnak. Szabadíttassunk meg mi is a saját gonosz lelkeinktől, volt még szó.
A holnapi, vasárnapi szeretetvendégséges alkalmunkra várunk mindenkit Drégelypalánkon (Rákóczi út 12.), a Krónikák 1. könyvéből való igével. Dávid király istenszeretete mit üzen nekünk, hogyan lehet útmutatónk. Gondolkoztunk, két igehely közül melyikből legyen az üzenet. Az Isten kezébe esni kívánó Dávid (a népszámlálás büntetése, Krónika 1. könyve, 21. rész) kapcsán Isten kezét hol említi az ige, ez lehet egy elkövetkező igehirdetés tárgya. Isten kezének sok előfordulása van, nemcsak, hogy rettenetes beleesni (bár Dávid inkább ezt választotta ítéletként, mint hogy emberek kezébe essen), hanem az Egyiptomból való szabadításkor és egyéb helyeken más-más a jelentősége. Erős kézzel szabadította meg őket, és most sem lett gyengébb. Várjuk a támogatókat is, legelsőbb pedig a vendégeket a holnapi igére és testi táplálékra is. Legutóbb Jakab levele és palócleves volt terítéken, a holnapi táplálék még titok…
Középen Dávid palotája. Valamit építeni kellett…
Az építkezéshez tart a gyűjtés; számlaszámaink a korábbi számokon.
A mai szentiváni szombatot a délelőtti munka jelentette; délután még van lehetőség Budapesten némi együtt-elmélkedésre.
Ökreink
megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás
ne legyen a mi utczáinkon.
Boldog
nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr
az ő Istene.
Pislákoló mécses
Július 27., tudósítás
Kegyelmet kívánunk mindenkinek.
Július
26-án a hirdetett alkalomra annyian érkeztek, hogy barátságos
csapat hallgathatta a Jakab levelének 1. része 22. versétől való
igéhez kapcsolódó gondolatokat. A kapcsolódó alapige a
Timótheushoz írt II. levél mondata: álljon el a hamisságtól
minden, a ki Krisztus nevét vallja. Jakab levele kapcsán tárgyaltuk
a hallás – meghallás – szívünkig érő ige – cselekvés
elemeket: a hallás még nem feltétlen értés; a megértés nem
feltétlen szívünkbe fogadás; a szívünkbe fogadott ige még nem
feltétlen cselekvés. A teljes hit, ha megtesszük, amire az ige
indít. A Rómabeliekhez írt levél 2. részének igeverse
hasonlóról beszél: nem azok igazak Isten előtt, akik hallják,
hanem akik betöltik a törvényt. A törvény betöltése is
cselekvés, ez összeér Jakab levele 1. része 25. versével, ott a
„szabadság tökéletes törvénye” kifejezés szerepel (és
annak megcselekvése). A Róma 7,12 szerint a törvény szent, a
parancsolat szent, igaz és jó (nem vesztette érvényét Jézus
földi ittléte után sem! A Tízparancsolat előtt még a
hasadásokról ejtettünk szót, pl. amikor az ellenkezőjét tesszük
annak, amiről tudjuk, hogy úgy kell tenni (az ellenségszeretettel
sem állunk mindig jól; ha a vizet hirdetjük, mit iszunk; azért
dolgozunk-e, hogy tudjunk adni (Efézus 4,28), tényleg jobb adni,
mint venni (Ap. csel. 20,35)?
Az
asztalt felajánló testvérünk valószínű így gondolja: a
szeretetvendégség költségeit is ő állta Drégelypalánkon. A
főzés a szomszéd munkája volt.
Ennek utána (hogy megtárgyaltuk, mennyire hasadtak tudunk lenni, betolni a szeretet alá (!) törvénytelenségeinket, vagy az ellenkezőjét tenni, amit mondunk (pl. aki keresztény értékről beszél, arról a Jézus Krisztusról nem, Aki annak alapja kell legyen… Szó esett arról, kell-e szóljunk a törvénytelenség kapcsán, ha látjuk: szerintünk igen. Készülünk szólni az ország vezetőinek: az előbbi észrevétel mellett azért is, hogy ne „barátnővel” mászkáljanak, stb. Ez az ország (is) Jézus Krisztusnak köszönhet mindent, ne tagadjuk meg Őt. Szó esett még a tisztekben érvényesülő szabálytalanságokról is. Egyházunk földi vezetőjének szóltunk ez miatt: most a saját helyi egyházából túrták ki, ahol ő volt eddig a lelkész.
Ítéletidő van, és ez nem csak a hőségre, szárazságra vonatkozik, az ellenszer a megtérés: Jeremiás siralmaiból volt az elbocsátó ige. „Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. Mert bizony-bizony megvetettél minket, megharagudtál ránk felettébb!
A mutatóujjunk leginkább magunk felé mutathat.
Szombaton ugyanannak a testvérnek a jóvoltából, aki Nógrádban segített, vele együtt sikerült lefesteni a gang korlátja és a széldeszkák jelentős részét Pilisszentivánon.
E
hét szombatján is fenntartjuk a pilisszentiváni igézés
lehetőségét; vasárnap Drégelypalánkra lehet jönni. Budai
testvéreink is ott voltak e hét vasárnapján, remény szerint jó
szívvel vették az ige táplálékát és a palóclevest is.
Mindenért Istené a hála.
A Mécses alapítvány számlaszámai a korábbi számokon; időszerűen átereszre is gyűjtünk, hogy a telekre be lehessen hajtani gépkocsival.
Köszönjük minden eddigi támogatónk támogatását, a nemrégiben kapott sok kenyeret és más táplálékot is.
Isten világosítsa ránk az arcát
Pislákoló mécses
Szentháromság ünnepi kiadás
Kegyelmet mindenkinek.
Ebből a lapszámból eltűntek a képek (Krisztus király; Andrej Rubljov Szentháromság-hasonlata és megint egy Krisztus királyt ábrázoló kép. Amíg előkerülnek, javasoljuk mindenkinek a komáromi Szent András templom katedrálüvegjét és Rubljov képe megtekintését a kiállítóhelyen...
A mai és a mögöttünk lévő ünnepek után engedtessék meg néhány gondolat.
Mennybemenetelkor Krisztus a tanítványok szeme láttára emelkedett fel az égbe: „Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemekvén az ő kezeit, megáldá őket. „És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe”, írja Lukács. Ennek utána nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, imádván Jézust.
A zsidóktól való félelem helyett ennek utána dicsérik és áldják Istent a templomban. A nikodémita lelkület a mai napig módi: mi vagyunk az igazak, csak ne tudja senki, több helyen is így vannak vele. Bár váltsa ezt a nyíltság (παρρησία, parrézia) egyházainkban. Akkor és ott tényleg lett volna félnivalójuk: ma nyugodtan szólhatunk, miért alszik az egyház jelentős része. Nem vesszük komolyan az igét, a „missziós parancsot” sem.
Kívánjuk,
hogy a „nagyegyházak" belső használatú bírálata helyett a rendben lévő
helyi egyházak végre szóljanak a tévedések kiigazítása végett. Akár a
hitvallásos határokat elmosni akaró világegyházasdi („ökumené”), akár a
központi túlhatalom (a „vezető” testületek úgy alkotnak szabályt, hogy nem
kérdeznek senkit), akár a Szentírástól való
Krisztus él és uralkodik örökké…
eltérés (hitvallástalanság, elvált és nő papok, vének, stb). A poimén, pásztor, hímnem, a héber kohen szintén), vagy preszbitész, vén szók is egyértelműen jelzik, milyen neműek a tisztek betöltői. A többi nem tekinthető sem papnak, sem vénnek. Reméljük, sikerül Krisztussal találkozni az ebben illetékes döntéshozóknak, ahogy a tanítványok akkor, ott. Reméljük, szűnik a tudathasadásos helyzet.
Visszatérve a mennybemenetelhez, Krisztus a mi javunkra van a mennyben: az Atya Isten jobbján esedezik értünk (Róma-beliekhez írt levél, 8,34), „feljebb ment minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön” (ezen az Efézusbeliekhez írt levélben való igén lehet tűnődni; a Kolossébeliekhez írt levél az odafennvalókkal való törődést ajánlja nekünk is; a Zsidókhoz írt levélben Jézus örök főpapságáról ír Isten. Adassék meg, hogy sokan ismerjék el Úrnak és királynak, amíg vissza nem jön ítéletet tartani elevenek és holtak felett. Ennek feltétlen következménye az egyházba járás: bár értsék meg, akik még kívül vannak!
Miután a tanítványok rájöttek, hogy Jézus nem földalatti mozgalmat alapított, a bizonyságtételre Jeruzsálemben pünkösdkor majd’ tízezren megtértek: Péter első prédikációja kapcsán háromezer (Apostolok cselekedetei 2,41; a 47. vers: az Úr naponta szaporította az egyházat üdvözülőkkel:), majd miután vádoltattak egy „nyavalyás emberrel való jótétemény” miatt, Péter beszéde kapcsán további ötezer férfi lett hívővé. Ha hozzászámoljuk a nem férfiakat, és akikről nem számol be az ige, ez akár tízezernél jóval több megtérő is lehet. Mi akadályoz minket?
Elkezdtek gyarapodni az egyházak, Samárián, Antiokhián túl az
egész akkor ismeretes világban. Szentlélek Isten kitöltetett és ígértetik
minden hívőnek azóta is. Adassék meg, hogy háruljon el minden akadály,
elvilágiasodott hívek is megtérvén újra érezzük a bizonyságtétel örömét. 
Andrej Rubljov képe
A mai Szentháromság vasárnapja ünnepén, tovább gondolhatjuk az előző csonka gondolatokat. Andrej Rubljov képe kapcsán is el lehet tűnődni a Szentháromság titkán. Ő az Ábrahámot meglátogató „három férfiú” személyeiben vélte felfedezi a Háromságot. A kör alak a teljességet, a kép közepe kupa formája utal a kereszthalálra és az úrvacsorára. Balra az Atyát, középen a Fiút jelképező angyal. A Szentlelket jelképező, jobb oldali alak ruhájában a kék az Isten voltára, a zöld az életre utal („Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a föld színét”, íratja a 104. zsoltárban Isten. Így legyen, újuljon meg, „fogjon tüzet e fásult világ”, benne a hívők szentlelkesedjenek újra, a még nem hívők térhessenek be az egyházba.
Reméljük, ehhez nem kell túl nagy nyomorúságra jutni.
A háttérben a Mamré tölgyese és a Mórija hegye (utóbb ez a templomhegy lett Jeruzsálemben, gondolkozzunk tovább a kép kapcsán is; az elkövetkező „munkás” félév lehessen egyben az épülés ideje az életünkben (Péter apostol 1. levele, 2. rész, 5. vers)!
A választások kapcsán gondoltunk még szólni, ez egy későbbi külön számra maradt; áldott ünnepet a mai nap hátra lévő részére!
Jövő szombaton remény szerint munkás szombat, erről később.
A Mécses Evangéliumi Szolgálat Alapítvány számlaszámai:
(HU93) – 12026001 – 01612761 – 00100005, Raiffeisen bank
(SWIFT kód: UBRT HUHB), munkásra: 12026001 – 01612761 – 00300009
templomra
gyűjtős számla: (HU72) – 12026001 – 01612761 – 00200002 
Krisztus a király: minden térd meghajoljon a nevére, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére!
Pislákoló mécses
tél végi, tavasz eleji szám
Kegyelmet mindenkinek.
Gondolkoztunk, mire fűzzük az írást, most a „mém” betű került elénk.
Mém
Miután a vallás-mémet (erről később bővebben) igyekeztünk átadni egy közlekedési alkalmazottnak, elérkezettnek láttuk az időt az írásra. Máskülönben elgondolkodtató, hogy érdemes beszélni egy magát tagadónak (a-teista) valló emberrel: minél inkább igyekszünk meggyőzni az igaztalanságáról, annál inkább ellenáll; úgyhogy valószínű elég az Igazságot elébe tárni. A természetesség a következő, ami nem árt: minél inkább erőltetett vagyok, annál kevésbé valószínű, hogy hinni fog, akinek bizonyságot teszek. Valahogy mégiscsak meg kell ismertetni Jézust a „világgal”, a magunk részéről ezt tekintjük legfőbb feladatnak.
Ha csak helyi szinten igyekszünk kezelni a dolgaink (az egyház Isten országa kell legyen, ennek az országnak a dolgait) az olyan, mintha egy apadó tóban csónakáznánk, vagy mintha csak egyes virágokkal vesződve ellepne minket a gaz; hivatali kötelességünk az igét valahogy elkínlódni a világba. Sikerült itt-ott megjelentetni az igét; a föld alatti közlekedési eszközön hirdetésként megjelentek is ezt a célt szolgálták.
Gyűjteni kezdtünk új megjelenésre, aztán más döntött úgy, hogy átveszi a feladatot, „lenyúlva” azt. Nem akarunk haragudni, és reméljük, hogy nem fog elakadni az igék megjelenítése közterületen (mosoni testvérünk kedves igéje a Máté ev. 23. része 15. verse: az írástudók és farizeusok remény szerint most nem így akarnak tenni…
De ha a gonosz meg is akadályoz időnként, tovább gondoljuk, hogyan juttassuk el akár vezető döntéshozókhoz a megtérésre hívó üzenetet. Nagyon nagy szükség van rá, hogy végre Jézus Krisztusról, és ne kereszténységről beszéljen, aki eddig ezt tette; aki Isten nélkül gondolta betölteni hivatalát, annak pedig a felelősségére felhívni a figyelmet.
Gábriel a Hősök terén. Reméljük, visszajön. Legalább egy magyarázó angyal adassék, aki elmondja a jóistenező ország-vezetőknek, mi lenne a keresztyénség (Jób 33,23)…
מ a „mém” héber betűről: számértéke 40. A „mém” jelentése: víz.
Negyven nap és negyven éjjel esett az eső az özönvízkor. Matuzsálem neve mém betűvel kezdődik;
Mózesé is; Mózes többször is negyven napig volt a Sínai hegyen. Az első negyven napot a törvényadás (ismeret), a második negyvenet az imádság negyven napjaként, a harmadikat pedig a megtérés negyven napjaként is értelmezhetjük (az imádság mindenképpen hasznos most a böjtidőben is: használjuk ki húsvétig az időt. Krisztus Urunk (Messiás) negyven napig volt a pusztában. Értelmezhetjük, mint a változáshoz kellő időt (Jézus Krisztusnál a szolgálatra való felkészülés).
Kérjük el Istentől a saját negyven napunkat. A Példabeszédek kezdőbetűje mém (םילשמ), meshlijm, az angyal (malak), a keleti irány (mizrah) szavak kezdőbetűje is. A pusztában töltött negyven év a héber nép átváltozását szolgálta (miután negyven napig kémlelték Kánaánt: a fenyítés a nép saját érdeke. Ezekkel összhangban a negyvenest a teljességet, tökéletességet jelző számként is tartjuk nyilván.
Feladat keresni még olyan eseteket, ahol a negyvenes számnak jelentősége van.
A mém máskülönben nem új gondolat: Pascal írt egy Isten alakú űrről az emberszívben, amit semmilyen teremtett dolog, csak a Jézus Krisztusban megjelent Isten tud betölteni. Az Ő ismeretének forrása a kijelentés. Mármost, ha tovább gondoljuk, akkor Isten helyes ismeretét is hasonlíthatjuk a mém-fejlődés eredményéhez, amit Dawkins vallás-mémnek nevez (szerinte a mémek olyan alapgondolatok, vagy viselkedés-, egyéb élet-tartozékok, amik öröklődnek és fejlődnek az idővel. (Talán nem erőltetett az ötórai teázást is ilyennek nevezni, Angliában találták ki majd’ kétszáz éve, és jó volt látni mostanában, ahogy valaki áthívja a szomszédját délután ötkor teázni. Az „imádság órája” is hasznos mém lehet: milyen jó, amikor be tudjuk tartani, hogy minden nap nagyjából egy időben imádkozunk (többen ezt ténylegesen megteszik minden reggel: ebből az értékes időből jó visszaadni Istennek, hajnalban az elme fogékonyabb.
Annak idején Darwin elismerte, hogy valószínű nem helyes a törzsfejlődés elmélete. Remény szerint Dawkins, a „mém”-elmélet kiverejtékezője még Istennel való személyes találkozása előtt tudja meg, hogy a vallás-mém a valóságos élő Istenről szól.
Máskülönben a „miméma”, utánzás szóból ered a „mém”: utánozzuk Jézust!
(H. f.: hol van az „Imitatio Christi” alapgondolata?
Szolgálat
Továbbra is alkalomszerű látogatásokat teszünk Drégelypalánkon, felvetődött, hogy havi egy hivatalos alkalmat újra üzemeljünk be: remény szerint március utolsó vasárnapjától ezt havonta megtesszük. Felvetődött az is, hogy egy budapesti építkezésről maradék anyag kerülhet a telkünkre: akár töltés céljára, akár építőanyag, örülünk neki. Mindenképpen úgy gondoljuk, hogy a telken tovább dolgozunk.
Időnként az alapítványunk székhelyéül is szolgáló házban és körülötte teszünk-veszünk; amíg megadatik az építkezés lehetősége, ott tudunk összegyűlni. Aki önként gondolja szolgálni, azt várjuk; teljesen Isten kegyelmére hagyatkozunk itt is.
Tavasszal megéri ellátogatni Hontra is: az Ipoly-parti rétek ilyenkor általában gyönyörűen illatoznak; a honti vízesés is remény szerint bővölködik vízben; fölötte egy forrásvölgyet a medvehagyma borít, csakúgy, mint a drégelypalánki Köpő-kút környékét.
Bővölködjünk élő vízben.
(János 7,38: A ki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből…
Az ország vezetőinek tervezzük felhívni a figyelmét, hogy ha meg nem térnek, nehogy ítélet érjen: eddig is Isten kegyelme volt, hogy kereszténynek mondott országunkra nem jött ítélet. Végre Istenről (leginkább a Fiú Isten Jézus Krisztusról) és ne egy műveltségi területről beszéljenek, akik eddig arról beszéltek; akik még nem hisznek, azok fogják fel, hogy Istennek köszönhetünk mindent.
Isten „azt akarja, hogy mindenki idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson”; senki nem mondhatja, hogy neki nem volt szólva.
Társadalom
Ami nem könnyű, hogy hogyan lehessen megértetni az egyházba még nem járókkal, hogy azon kívül, hogy az üdvösség feltétele a hit, a hit egyházba járást feltételez. Rég gondolkozunk azon, hogy hívogatásunkkor a honlapunk címét is feltüntetjük, ezt megtettük, a következő, hogy itt megjelenítsünk egyházakat. Sok gyötrődés után arra jutottunk, hogy a legjobb, ha mindenki a legközelebbi helyre megy, ahol hirdettetik az ige, ha van saját vallása, leginkább oda: a közösségek Isten kezében vannak, és a hívek feladata imádkozni azokért. Fontos, hogy gonosz szolgákon keresztül is munkálkodik Isten, amilyenek mi is vagyunk; a feladat ezek után, hogy hogy jelenítsük meg világhálós megjelenésünkön (mecses.com) a helyi egyházakat, közösségeket… A papok, lelkészek engedelmével nem elképzelhetetlen, hogy helyi egyházakat is megjelöljünk a felületen.
Minek utána épp az vette el a kenyerünk, amikor gyűjteni kezdtünk az ige megjelenítésére, aki javasolta, hogy ne közvetlenül a saját egyházunkba hívjunk, hanem egy világhálós felületről irányítsuk tovább, akit megérint a hívogatás, kicsit megszomorodtunk; no de ezen is felül kell emelkedni.
Visszatérve nyugaton élő testvérünk kedves igéjére: az írástudók és farizeusok megkerülik a tengert és a földet, hogy valakit egyháztaggá tegyenek, aztán a gyehenna fiává tennék (az igében kijelentő mód van. Mi inkább azon törekszünk, hogy a gyehenna írástudóit és farizeusait kikönyörögjük a gyehennából; reméljük, életre kelnek
(Hinnom-völgy, gyehenna: Jeruzsálem szemétégetője volt itt, Jézus máskor is említi ezt a tüzet (Márk evangéliuma 9. rész 41. versétől: adja Isten, hogy „térjen meg ki-ki az ő gonosz útjáról” (Jónás könyve 3,8 !
Imádkozzunk a választásig hátralévő időben, hogy ne a kölcsönösen gyűlölködő ellenségek, hanem Az nyerje meg a választást, akié minden hatalom;
gyakoroljuk magunk a küldetésünkben (a négy „minden”: minden hatalom Jézusé, minden népet (mindenkit), minden tanítást átadva, minden nap tegyünk tanítvánnyá!
Számlaszámaink a korábbi számokon megtalálhatók.
További áldott böjtidőt!
Mécses (.com…
