Bemutatkozás

Szolgálatunk az ige hirdetését tekinti hivatásának. 

Nagyon fontos, hogy hinni Istenben csak egy hívő közösség tagjaként lehet. Ezért fő célkitűzésünk  része, hogy aki találkozik a hirdetett igével, az találja meg azt a közösséget, aminek tagjaként részese lehet az üdvösségnek. Elsőként, azt javasoljuk, hogy mindenki a felekezetének megfelelő közösségi helyre találjon el (templom, imaház...  Ez nélkül nincs keresztyén élet; ha "nem jó" a közösségünk, akkor "első körben" imádkozzunk annak megjavulásáért: azért vagyunk ott, hogy jó legyen. A felnőtt hit, hogy én vagyok másokért, nem ők értem. Krisztus Urunk ebben is utat mutat: Ő abban az egyházban járt a földön, ahol utóbb meg is ölették; a feltámadás után derült ki, hogy Isten lecserélte Izraelt (miután ők nem tértek meg; az idők végére viszont van ígéretünk az izraeliták megtéréséről is). Kövessük ebben is az Urat: szolgáljunk és imádkozzunk a saját közösségünkért.  

Hitvallásunk a Biblia mellett megegyezik az apostoli hitvallás, az egyetemes zsinatok, a Heidelbergi Káté hitvallásaival. Az apostoli hitvallás szövege: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi urunkban...                                                                   Az apostoli hitvallás minden valószínűség szerint nem az apostoli korból való; ... 

Az egyetemes zsinatok hitvallásai közül az úgynevezett Athanasius-féle hitvallás: "... tiszteljünk egy Istent háromságban és háromságot az egységben... Az Atya senkitől nem lett... A fiú egyedül az Atyától... nemzetett. A Szent Lélek az Atyától és a Fiútól van (származik...: a teljes hitvallás rögzítése folyamatban.   

A Heidelbergi Káté kapcsán (1. kérdés, "mi néked... egyetlen vigasztalásod?": vigasztalás mindenkinek kell. A mi vigasztalásunk az, hogy életünkben és halálunkban nem a saját magunké, hanem hűséges megváltónké, Jézus Krisztusé vagyunk, aki minket az ördög hatalmából megszabadított és megőriz...  Nem mi szabadítjuk meg magunkat vigasztalan adós-rabszolga helyzetünkből. A hébereknél a megváltó rokon azt az embert jelentette, aki az eladósodott, szolgasorba került atyafit kiváltotta lehetetlen helyzetéből. Vigasztalan volt addig az  adósrabszolga élete: a mi adóslevelünket ("ellenünk szóló kézírás" Károli szerint, Kolossébeliekhez írt levél, 2. rész) Krisztus a keresztfára  szegezte. 

Néhány kedves igénk kövesse a gondolatokat: Rm 10,17: Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által. 

                                                                                                    Hisszük, hogy az ige hirdetése a legfontosabb dolog. Az Isten igéje "hitből hitbe" 
                                                                                                    jelentetik ki; a hit az üdvösség feltétele. 

                                                                                   Ésaiás 60,19: Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az 
                                                                                                        Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed.